Fogarasy Attila Künikosz: A romantika halálai

(Magyarország, XIX. sz.)

Itt jönnek a romantika bölcsei:

Vörösmarty, Jókai és Kölcsey, etc...

Kecskeméten született,

Sorra írt színműveket,

Hátra volt még egy aktus:

Elvitte egy infarktus.

(Katona József. 1830.)

Kazinczy után vezér,

Tisztelték nagyon ezér’.

Mikor meghalt urasága,

Lett neki egy Társasága.

(Kisfaludy Károly. 1830.)

Törékeny volt és beteges,

Jó ember és igen szerény,

Versei száma nem tetemes.

Temették Szatmárcsekén.

(Kölcsey Ferenc. 1838.)

Szerette nagyon a Rózát,

Egyaránt a verset, prózát.

Harcolt Bonaparte ellen,

A stílusa: szív és kellem.

(Kisfaludy Sándor. 1944.)

Nem bántja már az „Egy gondolat…”,

Utolsó perce de ronda lett!

Tölgyfa, kőszirt, gyertyaszál?

A szívében dzsida áll.

(Petőfi Sándor. 1849.)

Hamar elég lett a jóból:

Bot levék a nyűtt vonóból.

Ötvenöt mikor kitelt,

Nem kapott többé hitelt.

(Vörösmarty Mihály. 1855.)

Lucifer, Ádám és Éva –

Színházakban ma is téma.

Jeles költő e korban.

(Kiszenvedett vízkórban.)

(Madách Imre. 1864.)

Megverselte sok-sok éve:

Magyarból lesz oldott kéve –

Melynek oka gaz árulás.

(Elvitte őt szívtágulás.)

(Tompa Mihály. 1868.)

Letette végleg a lantot,

Balladát nem ír alant ott.

„Mért hallgat, mondja, Sire,

Mint megannyi puszta sír?”

(Arany János. 1882.)

Nem mesél már Jókai?

Megvannak jó okai.

Végrendelve kérte ő:

Tetemét ne fedje kő.

(Jókai Mór. 1904.)

Fogarasy Attila Künikosz: A Nyugat halálai

Nem volt se lusta, se nyafka,

Csak boldogtalan a Kaffka.

Színekről már nem danol:

Elvitte őt a spanyol.

(Kaffka Margit. 1918.)

Őrző volt egy ronda korban,

S porrá lett alant a porban.

Szent Mihály útján suhant:

Altatja s befedi hant…

(Ady Endre. 1919.)

Szerette nagyon az életet,

S vett a Léthéhez bérletet:

Meghótt Tóth Árpi, szegény,

Létére nem volt igény.

 (Tóth Árpád. 1928.)

           

A szájában obulus:

Megölte magát Gyulus,

Anna örök, de nem ő,

Tanú rá a temető.

(Juhász Gyula. 1936.)

Isa pur lett Kosztolányi –

Maradt belőle jottányi?

Ágytálra nem vágyik ő,

S nem várja az ágyikó,

(Kosztolányi Dezső. 1937.)

Csillagot bámul a bandzsa?

A vers is pimf s halandzsa.

Tar koponyája körül

Hulltának féreg örül.

(Karinthy Frigyes. 1938.)

Mindenki tisztelte elméjét,

Míg a rák megrágta gégéjét.

Nem óvta őt Szent Balázs,

Vége már, nincs apanázs.

(Babits Mihály. 1941.)

Elenyészett Túri Dani,

Róla többet nem hallani.

Meglett-e a hét krajcár?

Obulus a neve már.

(Móricz Zsigmond. 1942.)

Megölték őt, ki csak költött,

Szavakat egymásba öltött.

„Hagyjuk a gyilkolást abba!” –

Üvölti fülünkbe Abda.

(Radnóti Miklós. 1944.)

Lóci felnőtt, óriás,

Büszke is rá, nem vitás.

Koporsója ki-be dűl,

Rajta tücsök hegedül.

(Szabó Lőrinc. 1957.)

Nem kell neki kamásli:

Meghalt szegény Tamási,

Székelységnek alfája.

Elfogyott az ölfája.

(Tamási Áron, 1966.)

Tengerészsapkája árva,

Testének nagy része lárva.

Nem mond már „Egy mondat”-ot,

Ennél több nem adatott.

 (Illyés Gyula. 1983.)

Elmúltak minden nyűgei:

Meghalt Sanyi Panyigai.

Most már a holdban csónakoz’,

Sírján rongyszőnyeg szakadoz’.

(Weöres Sándor. 1989.)

Fogarasy Attila Künikosz: Kiszámoló

kiszámoló

egy-két: az a szép

bizsereg az öröklét

há-négy: hová mégy

mindhalálig halott légy

öt-hat: oszolhat

harangszóval hív a pap

hét-nyolc: nekem nyóc

kicsi kaszás takonypóc

kilenc-tíz és tizenegy:

közel a Koponya-hegy

tizenkettő: vége már

előre fut a halál

Íme, az első interaktív sírkő!

Bizarr ötlettel rukkolt elő egy angliai temetkezési vállalat. A sírkövekre úgynevezett QR-kódokat vésnek, így a látogatók egy okostelefon segítségével részletes információkat tudhatnak meg az elhunytról.

Egy név, egy születési és egy halálozási dátum. Ennyi szerepelt eddig a sírköveken. Ezt a hagyományt készül megtörni a XXI. század technikája segítségével egy angliai temetkezés vállalat. Az úgynevezett QR-kódok igen elterjedtek egyéb területeken. Találkozhatunk velük plakátokon, múzeumokban, de akár még barkácsboltban is. A kód leolvasásához okostelefon szükséges, a készüléket a kód fölé kell tartani, mely - miután leolvasta a kódot - internet segítségével részletes információkat ad a termékről, épületről, és most akár egy elhunyt emberről is.

Az első ilyen sírkövet egy özvegy, Gill Tuttiett rendelte meg. Mint mondja, férje hirtelen szívmegállásban, 55 éves korában hunyt el, s úgy gondolta párja is hasonlóképp döntött volna, mert imádta az innovációs újításokat.

 

Forrás: http://propeller.hu/

A köztemető alaprajza a könyvben

http://temetokkonyve.hu/Alaprajz.jpg

Vörösvári Pantheon

Egy kimaradt fejezet, amely online változatban folyamatosan bővül:

http://temetokkonyve.hu/Pantheon.htm

Javítások, kiegészítések

IV. A zsidótemető

93. oldal első bekezdése:

„Szikla Margit (Manci néni) elmondása szerint az utolsó temetés a Lőcsei utcai temetőben 1938-ban volt. Menzel Ernő gazdag kereskedőt temették akkor, aki az Anschluss után elkeseredésében ciánnal megmérgezte magát. Fekete gránit obeliszkje a temető előterében áll.”

Megjegyzések:

Egy kortárs vörösvári asszony szerint Menzel Ernő pénzügyi okok miatt lett öngyilkos. (F. A.)

Újabb információk szerint a temetőben 1938 után is volt még néhány temetkezés. (F. A.)

Függelék

277. oldal

Az 1944. december 24-i bombatámadás áldozatait felsoroló táblázatban végig hibásak a dátumok. (Sajnálatos módon egy évvel eltolódott mindegyik dátum. Pl.: 1944. december 24. helyett 1945. december 24., 1945. január 4. helyett 1946. január 4. stb.)

A hibáért elnézést kérünk! (F. A.)

A javított táblázat itt olvasható:

http://www.temetokkonyve.hu/Aldozatok.pdf